Csiszolhatja, ha akarja…

„Olyan utazáson vagyok, amit a kliensek határoznak meg.”

Ki a kliens? Bárki, aki segítséget kér.

A harminckilenc éves nő és a húszéves cigánylány ülnek egymással szemben. Nem mozdulnak. A cigánylény gyerekotthonban nőtt fel, öngyilkossági kísérleteket élt túl. Először, amikor jött bepisilt. Hatalmas sapka volt a fején, eltakarta az arcát. Nem akart bejönni a szobába.
Leült a földre…

A nő leült vele szemben és most hallgatnak.

„Eddig mindig az eszem vezérelt. A klienseim tanítanak a szívemre hallgatni.”

A segítő kapcsolat akkor működik, ha impulzív, abból működik, amit ketten összeraknak. Két év alatt sok mindent összeraktak. A cigány egyetemre megy, albérletben van, visszaszerezte a pénzét, amit jó szándékú mindenfélék elvették tőle. Ő attól is fejlődik, hogy a pszichológust tanítja. Egy mondattal, amit a túlképzett agy öt oldalban magyarázna meg. Hetente egyszer lejön. Már emeltszintű érettségit tett. Ö a szívével gondolkodik, a segítő az eszével. És ettől működik.

Jó annak, akiben nincs rendszer.

– Szerinted milyenek az emberek? – kérdezi a segítő.

– Az emberek jók. Kiszámíthatatlanok. Belül mindannyian zokogó kisgyerekek.

A cigánylány megakad: Basszus, most magamról beszéltem.

Mindenki azt hiszi, itt fehérköpenyes orvosok vannak, infúzióval, gyógyszerrel, pedig ez egy lélekműhely. Mindenki szétszedheti, összerakhatja, csiszolhatja a lelkét. A segítő pedig adja hozzá a szerszámokat.

Czere-Ambrus Mária

Kategória: Mi írtuk | A közvetlen link.